Településtörténet

Nevével már 1318-ban találkozunk az okiratokban. Amikor ugyanis Becsei Imre királyi adományképpen megkapja Bátmonostort, a bodrogi főispán a határkőjelölés alkalmával egy Barascha nevű faluról is említést tesz. 1416-ban Töttös birtokaként van említve. 1455-ben a bácsi káptalan Nagyvölgyi Lászlót iktatta be az őt megillető birtokrészbe. 1466-ban még a Töttösöké. Töttösi Lászlónak halála s a családnak magvaszakadta után a Várdaiéké lett örökszerződés címén. Ugyanebben a században a szekcsői Herczeg családnak is van itt része, 1472-ben pedig a Geszti család is földesúr itt. 1482-ben egyes részei zálogban voltak a Czobor család birtokában, Baracska az 1522. évi dézsmajegyzékben is fel van tüntetve. 1533-ban Kisvárdai István leánya Apafiné Borbála baracskai birtokrészét Pusztaszentmihályi Tamásnak adta el.

A török defterek a bajai nahijében sorolják fel Baracskát az 1580 és 1590-ben 13 adózó házzal. 1658-ban a nádor Serényi Pálnak adományozta. Bács vármegye első összeírásában, 1699-ben Baracska is fel van említve 26 gazdával, 1714-ben 22 szerb gazdát és egy bírót sorolt fel az összeírás, 1727-ben pedig 40 adófizetőt említ meg és megemlíti, hogy szerb pap is volt a községben.

Baracskából többen a szomszédos Beloberdo pusztán telepedtek le. Nem lehetetlen, hogy a mai Baracska ennek a helyén van. 1743-ban az újra telepített Baracskát Tótinának is nevezik, ez a 13. században keletkezett Tóti helység elszlávosodott alakja, ma már a baracskai határba olvadt.

1743-ban Baracskán vesszőből építettek katolikus templomot, amelynek helyén aztán 1789-ben állandó anyagból készült templom épült.

1760. években erősen özönlöttek ide magyar lakosok, ezért a szerbek inkább Stanisityóba költöztek. Az 1768. évi okiratok szerint 182 család lakta. Úrbéri rendezés 1772-ben volt itt. 1838-ban nagy árvíz öntötte el a községet. 1848 előtt a királyi kincstár volt a község földesura.

Az 1900. évi népszámláláskor 4149 lélek lakta 751 házban, anyanyelvük szerint ezek közül 3819 volt magyar, 253 német, 1 szerb, 76 egyéb. Vallás szerint 4033 római katolikus, 4 ortodox, 5 ágostai evangélikus, 92 izraelita, 15 egyéb. (Ma a lakosság 3926 lelket számlál, akik mind magyarok.) Területi határa 7996 hold. Postája, távírója helyben, vasúti állomása Garán van.

A község főjegyzője dr. Nagy Gábor, a. ü. jegyző Mihler Boldizsár, a csendőrség parancsnoka Szarvas Ferenc tiszthelyettes, a római katolikus egyház élén Lengyel József plébános áll, az iskola igazgatója Klazsik Ferenc. A közegészségügyi szolgálatot dr. Jahn Vilmos és dr. Elchinger István látják el. Állatorvos Máté Gyula. Szülésznők: Grünfelder Anna, Szivi Mihályné és Lakatos Gáspárné. A postát Greschel Bódogné vezeti.

Van a községben R. K. Olvasókör, Gazdakör, Tűzoltó Egyesület, Levente Egylet, Polgári Lövész Egylet, Rokkant Egylet, Frontharcos és Vöröskereszt Egylet.

Itt működik az Országos Központi Hitelszövetkezet fiókja is.

1912-ben megépült a Baja–Bezdán–Zombor-vasútvonal, amely a települést is érintette – a vasútvonal 1972. december 31-vel szűnt meg.

1960. augusztus 20-án kezdte meg működését az új szélesvásznú mozi, amely községfejlesztési alapból a helybeli tanács támogatásával épült fel, akkori áron közel egymillió forintból. Ifj. Éber Sándor bajai művész freskója díszítette a mozi előterét. A nézőtéren a földszinten és a karzaton 285 fő számára volt hely. Bács-Kiskun megyében ez lett a 19. szélesvásznú mozi. Korábban csak keskenyfilmes mozi működött a községben. Az árban című csehszlovák-francia szélesvásznú filmet vetítették első alkalommal. Az eseményről a Magyar Filmhíradó 1960/35. száma számolt be. A mozi megszűnésének időpontja ismeretlen. 1992 májusában a helyi iskola tornatermévé akarták alakítani a mozi épületét, de a 200 négyzetméteres alapterület nem volt elég vonzó. 1993. február 5-én Kindertojás gyárat hoztak létre az épületben, miután januártól már próbaüzem során tesztelték a gyártást.

A község híres szülötte Sobri József, Magyarország örökös halfőző bajnoka.

Nagybaracska címere:

A nagybaracskai községi címer az 1793-as és az 1796-os évekből származó - helyi - egyházi dokumentumok viaszpecsétjeinek motívumai alapján készült. A címer egyes elemeihez felhasználták a készítők a XIX század első felében - helyben keletkezett ügyiratok pecsétjeit is.

A címer egyszerű, álló, kerek talpú pajzs, amelynek belső mezeje a címerderékon hullámos ezüstpólyával egyszer vágott. Az ezüstpólya a Duna folyót jelképezi.

A két részre tagolt címerkép felső, kék mezejében középen álló, szembenéző, koronás Szent Imre fél alakja. Övvel összefogott fehér (ezüst) színű ruháján bő ujjú vörös köpeny, jobb kezében zöld szárú, fehér (ezüst) virágú liliomot fog, bal kezében pedig fehér falú, vörös tetejű és toronysisakú, fiatornyos templommakettet tart.

Az alsó (zöld) mezőben szárával összeérő két arany búzakalász keresztbe fektetett ezüstszínű vetélőt fog közre.

A címerpajzsot aranypántos ezüstsisak díszíti, nyakában aranyszalagon aranymedalionnal. A sisakbélés bíbor színű. A sisakon arany, leveles korona látható három kék és két vörös ékkővel. A sisaktakaró hosszú, levél alakú, külseje vörös, bélése aranyszínű.

A címer díszítésére szolgál a sisak, amely egyúttal a község hősi halottaira, áldozataira való emlékezés is. Egyedi sajátosságként mintegy megkoronázza a közösség szimbólumát egy vízimadár címertanilag feketével ábrázolt formája (a kormorán a gazdag vízi élet áldásai mellett az ezzel járó gondokra is figyelmeztet). A sisakdísz egy kiterjesztett szárnyú, fekete kormorán madár (PHALACROCORAX CARBO SINENSIS), amely zöld tekercsen áll.

A címerpajzs kerek talpa alatt kék szalagon arany betűkkel felirat: "NAGYBARACSKA", a szalag két visszahajló végén az aranyszínű bélés is látszik.

A címer fő motívuma a kék mezőben álló szent, a korábbi pecsét alakja, aki, mint Szent Imre, egyik kezében a liliommal a békességet és a szelídséget jelképezi, másik kezében, pedig a templommakettel a tehetségük szerinti keresztényi életet vállaló és hitet valló embereket szimbolizálja.

A címer felső és alsó részét hullámos ezüstpólya választja el. E motívum a lakosság életét nagymértékben meghatározó víz, a Duna jelképe. Az alsó (zöld) mezőben került a település fő foglalkozásaira való utalásul két vetélő, vállalva a szorgos baracskai takács ősöket és a búzakalászok a mezőgazdaság, a gabonatermesztés jelképeiként.